Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Előítéletek

12.06.29.

- Nem tudom, elég lesz-e a meleg víz kettőnknek. - mondta félénken a fiú.
A lányt nem igazán zavarta ez, minden további nélkül vetkőzött a fiú fürdőszobája közepén, az ő szeme láttára. A kicsit visszahúzódó szemüveges srác, próbált illedelmes lenni, így elfordult.
- Gyerünk! Rajta! Vetkőzz! - utasította a lány.
Sose hitte volna főhősünk, hogy ezt pont egy ilyen csinos teremtés fogja mondani neki. Végül eleget téve a parancsnak, ledobott magáról mindent és várta, hogy történjen valami. Kis idő elteltével, az összes bátorságát összeszedve megfordult, és a lányra pillantott. Talán ez volt a legrosszabb dolog, amit valaha is tett életében, hiszen végignézve vendége tökéletes testén és negédes, angyali arcán, egyszerre volt mennyei és pokoli érzés. Újra hátat fordítva próbálta takargatni szégyenét, de résen kellett lennie; a lány a fürdőkádhoz lépve megnyitotta a zuhanyt, majd belépve egyenesen a fiúra nézett. Csalogató volt ez a tekintet, de mégis túlságosan félt ahhoz, hogy egy kádban fürödjön egy ilyen szép leányzóval, akit eddig csak az utcán, vagy a ház lépcsőházában nézett meg magának. De a lány nem tágított; halkan hívta magához bátortalan szomszédját, aki kisebb noszogatásra végül beállt mellé a kádba, természetesen szigorúan csak háttal...

Néhány perc elteltével sem változott a felállás: a vendég fürdött, miközben a házigazda visszahúzóan nézte az egyik falat, nem gondolva a mellette álló szépségre. Ez így nem mehetett tovább...
- ...és te mit gondolsz az előítéletekről? - mintha egy beszélgetést folytatott volna a fiú.
A lány némi visszakozás után reagált.
- Mire gondolsz?
- Mondjuk például magamra gondolok. Vannak előítéleteid?
- Nem igazán ismerjük egymást. Ha most nem csak nálatok lenne meleg víz, akkor még ennyire sem kerültünk volna közel. - kekeckedett a lány.
- De ha meglátnál engem mondjuk a buszon, akkor mi lenne a legelső gondolatod? - kérdezett vissza a fiú.
- ...nem is tudom. Talán, hogy nem találkoznánk újra egy buliban.
- ...és miből gondolod, hogy én nem szoktam bulizni? - vágott vissza.
- Nem tudom... Talán... Nem vagy az a bulizós alkat.
- ...helyben vagyunk. Tehát akkor vannak előítéleteid...
A lány egy pillanatra végignézett fürdőpartnere törékeny testén. Kicsit végiggondolta mind azt, amiről az előbb beszélgettek, majd így szólt:
- Nyugodtan megfordulhatsz. Nem vagyok az a pirulós fajta.
A fiú egy percre fel sem fogta, hogy mit hallott az előbb. Kisebb tétovázás után végül tett egy 180 fokos fordulatot és meglepő módon már nem szégyellte annyira magát, mint pár perccel ezelőtt.
- Kezd hideg lenni a víz. - mondta a lány
- Akkor töltsd fel a kádat, hogy másnak is maradjon. Mindig így csináljuk. - válaszolt elszántan főhősünk.
Így is tettek; a kádat eldugaszolták, majd szép lassan megtöltötték a maradék meleg vízzel. Most valamiért egyikük sem mert a másik szemébe nézni, csak vártak és vártak. Míg végül a leány így szólt:
- ...és neked nincsenek előítéleteid?
Meglepődve nézett most a szemébe a fiú. Nem várta volna, hogy hozzá szól majd.
- ...öhhm... Nem... Nem hiszem... - válaszolt némi gondolkodás után.
- Kitalálom... Biztosan azt gondoltad, hogy ez a csaj mindig csak szórakozni jár... A legmenőbb és legidiótább pasikkal táncol csak, majd fekszik le velük egy hosszú este után... Majd végül reggel másnaposan hazakullog és már alig emlékszik, hogy mi is történt előző éjszaka vele... - mérgelődött összefont karokkal a már nem is olyan angyali teremtés.
A srác egy pillanatig elgondolkozott mindazon, amit az előbb mondtak neki és kénytelen volt belátni, hogy valóban ilyennek képzelte el szomszédja mindennapjait.
- Semmi gond, már egyszer a nyakamba zúdították mind ezt. - mondta beletörődve a leány, meg sem várva a fiú válaszát.

A kád megtelt és mindketten beguggoltak a kissé langyos vízbe. Tapintható volt a feszültség a levegőben, amit az előző párbeszéd okozott. Mindketten kerülték a szemkontaktust és pár percig csak a lehulló vízcseppek hangja törte meg a csendet. Végül a fiú minden bátorságát újra összeszedve megszólalt.
- Igazad van... Sajnálom... Bele sem gondoltam, de végül is mindketten ítélkeztünk egymás fölött...
A lány most újra a fiú szemébe nézett. Kinyújtotta karját, megfogta a kezét, majd szép lassan, egymással szemben leültek a kád aljára. Ezek után le sem vették egymásról a szemüket, gátlások nélkül beszélgettek tovább, egyre inkább csodálva a másikat. Nem voltak szégyenkezések, nem voltak hencegések, nem voltak előítéletek. Csak ők ketten és egy kád langyos víz.

Címkék: írás